Erosz

Erósz a szerelem istene a görög mitológiában. Rómában ugyanezt az istent Amor vagy Cupido néven tisztelték. Az ókorban egyaránt ábrázolták fiatal férfiként és kisfiúként anyja társaságában.

Szülei körül bizonytalanság uralkodik a mitológiában. Erószt az egyik legősibb istennek tartották, ugyanis magának Khaosznak, az ősi sötétségnek a gyermeke. Ő lobbantotta lángra Uranoszt és Gaiát is, és így egyesült a föld és az ég. Azonban igen elterjedt az a verzió is, hogy Erósz Aphrodité és Arész gyermeke, és Anterósz testvére. Erósznak tulajdonították az emberek megjelenését is a földön. Egy másik, kevésbé ismert verzió szerint Erebosz, a sötétség és Nüx, az éjszaka voltak a szülei.

Erószt, bár az egyik legidősebb isten, mindig fiatalnak ábrázolták, akinek aranyszárnyai voltak. A pajkos ifjú hátán tegez feszült, amelyben azok a nyilak vannak, amelyekkel bárki szívét eltalálva kiolthatatlan szerelmet ébresztett az illetőben. Akár isten, akár ember volt is az, nem tudott a vágy ellen tenni. Erósz egyedül saját magára nem használhatta nyilait, ugyanis ha meglőtte magát, abba belehalt. Tegezében kétfajta nyíl volt. Olyanok, amelyek aranyból voltak és galambtollakkal ékesítettek, és ólomból készült bagolytollakkal ellátottak. Az előbbiekkel örök szerelemre gerjesztett bárkit, míg az utóbbival minden érzelmet kioltott a szívből. A valaha élt legszebb és legvonzóbb férfi volt, akit azonban gyakran illettek a "keserűen édes" jelzővel, hiszen Erósz tudta a legnagyobb fájdalmat okozni nyilaival. Gyakran élvezte is a szívek megsebzését. Ő maga csak egyszer esett szerelembe.